BORRÓL AZ IGAZSÁG - részletek az olasz borok minőségmegjelöléséről -

        

Az olasz ételeknek és italoknak nagyon szigorú minőségű szűrőn kell átmenniük. Számos rövidítést kell ismernünk ahhoz, hogy mindig tudatosan válasszuk! Ezekkel mi ab ovo tartozunk Önöknek, akik kifinomult ízlésükkel beléptek az olasz konyha világába.

           

 

 

 

                                                                                                                                                Nézzük meg az itt használatos legfontosabb rövidítéseket.

            Ha olasz élelmiszerek és borok közelébe kerülnek, először keressék a DOP jelölést.  Ez garantálja, hogy amit elfogyasztani készülnek, az helyi olasz ínyencség és nem holmi utánzat csupán! De szakszerübben:

A DOP (Denominazione di Origine Protetta) címkét olyan termékek kapják, amelyek jellemzői részben vagy egészben attól a földrajzi környezettől függenek, amelyben gyártják. Az összes termelési fázisnak az adott területen kell megtörténnie.

A DOP minőségi megnevezés nagyon elterjedt az élemiszereknél, de van pár olyan borfajta, ahol, éppen azokért a fentemlített tulajdonságokért nem borokra jellemző minőségi kategorizálás alá estek (DOCG, DOC, IGT), mivel a DOC jobban kifejezi a területhez való kötődésüket. Ilyen példa a PIEDIROSSO DOP, DEPIÉ ROSÉ DOP és FALANGHINA DOP.

                                                                                                    Vessünk egy pillantást a V.Q.P.R.D. (Vino di Qualità Prodotto in Regioni Delimitate) szerinti besorolásra is:

  A DOCG (Denominazione di Origine Controllata e Garantita) a legmagasabb szintet jeletni az olasz borok világában. Ellenőrzött (controllata) előállítási módszereket és garantált (garantita) borminőséget. Szigorú szabályoknek kell a 

DOCG boroknak megfelelniük, köztük van nyilvánvalóan a megengedett szőlőlőfajta, a hozam, a szőlő érettsége, a borkészítési eljárások, a hordóban és a palackban töltött érési idő. Minden DOCG bort hivatalos ízlelési eljárásnak vetnek alá. A csalások megakadályozására a palack nyakára számozott kormáíyzati pecsétet tesznek. Lásd CHIANTI CLASSICO DOCG BORGO SALCETINO, CHIANTI DOCG CASALVENTO     MOSCATO D'ASTI DOCG                                              

                          

            A DOC (Denominazione di Origine Controllata) alkotja az olasz borok túlnyomó részét, és majdnem minden olasz bortípust lefed. Körülbelül 330  DOC címet viselő bor létezik,  és számos törvény  szabályozza, hogy az ezekhez felhasznlt szőlő hol termelhető,  milyen szőlőfajták és milyen stílusjegyeket viselő borok kerülhetnek be a körbe. Azok a borok, amelyek folyamatosan nagyon jó minséget produkálnak, előléphetnek a DOCG szintre. Lásd MONTEPULCIANO D ABRUZZO DOC, TREBBIANO D ABRUZZO DOC, CERASUOLO D ABRUZZO DOC, NERO D AVOLA DOC, PINOT GRIGIO DOC VILLA CHIOPRIS, SAUVIGNON DOC VILLA CHIOPRIS, PROSECCO DOC MILLESIMATO DE BERNARD   NOTTE BIANCA VERMENTINO DOC

Az IGT (Indicazione Geografica Tipica) kategóriát 1992-ben vezették be, hogy az olasz borászoknak egy kis szabadságot biztosítsanak.  1992 előtt sok bor nem tudta teljesíteni  a DOC vagy a DOCG szinthez 
szükségs feltételeket – nem is annyira az alacsony minőségük, mint inkább amiatt, hogy olyan szőlőből (vagy házasításokból) készültek, amiket a DOC/G törvények nem fogadtak el.   Az IGT kategória inkább
a termő régióra koncentrál, semmint a  szőlő fajtára avagy a bor stílusára. Lásd PORTA PALO BIANCO IGT, PORTA PALO ROSATO IGT, RIBOLLA GIALLA IGT VILLA CHIOPRIS, VIGNE VERDI CHARDONNAY IGT, LAMBRUSCO EMILIA IGT

 

A Vino da Tavola: egész egyszerűen ’asztali bort’ jelent, és a legalacsonyabb kategóriájú olasz bort értik alatta. Maga a kategória élvezett némi presztizst az 1970-es és ’80-as években, azon kísérlezető kedvű borászoknak köszönhetően, akik csúcsminőségű, de nem igazán a kategóriába illő borokkal örvendeztették meg száraz torkú híveiket.  Ez a helyzet azonban lassacskán megváltozott az IGT rugalmasabb előállítási feltételeinek köszönhetően, s így a Vino da Tavola kénytelen volt visszatarni a ’borlétra’ legalsó fokára. A webshopunkban nem tartunk asztali bort. 

 

 

A bor minőségével foglalkozó bizottságok a következő kritériumok szerint határozzák meg a bor minőségi jellemzőit:

A termelési területek;

Az alkoholtartalom;

A szőlőtermesztés szabályai;

A borászat szabályai;

Az érzékszervi jellemzők;

A palackozás szabályai.

 

A borokat évente ellenőrzik, hogy megfelelnek-e az előírt követelményeknek.

 

Mint kezdetben elmondtuk, mindezt azért teszik, hogy megvédjék a termelőt az ágazatban  minősítéssel nem rendelkező termelőktől, és, hogy a fogyasztókat minél korrektebb módon tájékoztassák.

A minőségi jelzéseknek köszönhetően bárki, még a tapasztalatlan fogyasztó is képes lesz megérteni, hogy milyen borról van szó  és honnan származik.

 

Utolsó szempont, hogy a DOC és DOCG eredetmegjelöléssel (vagy egyszerűen DOP) rendelkező borok további alkategóriákkal is rendelkeznek, az érlelés és előállításuk szerint:

 

A Classico: ez a kifejezés azt jelzi, hogy a bor eredeti termőhelyről származó szőlőből készül, sokszor a DOC vagy a DOCG egyik alterületén állították elő, de a DOC és DOCG annyira elterjedt, hogy nem biztos, hogy ezek a címkék kimondottan helyi őshonos szőlőre utalnak,  a "classico" azonban igen, s azt garantálják, hogy az adott föld bora, Ezért sokszor ezek történelmi múlttal is rendelkeznek.

A Riserva: ide tartoznak azok a borok, amelyeknél az érlelés hosszabb, mintahogy a törvény előírja: 2 év vörösboroknál, 1 év fehérboroknál és Martinotti módszerrel erjesztett habzóboroknál, 3 év klasszikus módszerrel erjesztett habzóboroknál

A Superiore: azok a borok, amelyek magasabb alkoholtartalmúak, a "superiore" az alkohol szintjére vonatkozik.